Kapi Gyula: Nagypénteki ének
Zenei ráadásként adom közre Kapi Gyula motettáját, melynek címe: Nagypénteki ének. Szólamkottáit a dalárdás hagyaték-kották között találtam meg.
E férfikari kórusmű gerincét a Krisztus
ártatlan bárány... kezdetű korál adja. A mű lassú
bevezető szakaszának meglepő harmónia fűzései a huszadik
századba hajló későromantika zenei atmoszféráját idézi,
nehéz intonációs feladat elé állítva ezzel a Dalárda
szólamait
Hogy a karnagy és a kórus miképpen oldotta meg ezt a
feladatot?
Nem tudjuk. Az emlékezők közül ma már csak néhányan vannak
akik egykoron hallották a dalárdát énekelni. A kottapapír a
kórushangzást sajnos nem örökíti meg. Ezek a lapkották
viszont még mindig magukon viselik a "dalos kezek
nyomát" melyből arra következtethetünk, hogy nyilván
jó pár alkalommal elhangozhatott ez a mű a Nagypéntek
évenkénti elérkeztével bizonyítva azt, hogy a Dalárda
természetesen az egyházi ünnepi alkalmak fényét is emelte
énekével.
A kórusmű az általam választott negyedérték=60-as tempóban
majdnem négy percig tart.
A Tenor I. szólam szövege: | Szomorú az én lelkem. Mind halálig
mind halálig mind halálig. _Krisztus ártatlan bárány, ki miértünk meghaltál. _Nagy engedelmes voltál, a rettenetes kínban. _Bűneinket viselvén minket megváltottál. _Irgalmazz nékünk óh Jézus, óh Jézus! Óh atyám ha lehet múljék el tőlem e pohár mind az által ne úgy legyen mint én akarom hanem amint te akarod. _Krisztus ártatlan bárány, ki miértünk meghaltál. _Nagy engedelmes voltál, a rettenetes kínban. _Bűneinket viselvén minket megváltottál. _Hallgass meg minket óh Jézus, óh Jézus! |
Az idézett korál a Dunántúli Énekeskönyv rövidített kiadásában (Budapest 1958) a 174-es énekszámot viseli. A fenti szövegtartalommal majdnem teljesen megegyező, viszont prozódiailag hibátlan, kiváló átrendezésben az 1. és 2. verssel a következőképpen:
1. Krisztus, ártatlan bárány! Ki miértünk
megholtál; A keresztfa oltárán, Nagy engedelmes voltál. Viselvén bűneinket, Megváltottál minket. Irgalmazz nékünk, Ó, Jézus, ó, Jézus! 2. Krisztus, ártatlan bárány! Ki miértünk megholtál; A keresztfa oltárán, Nagy engedelmes voltál. Viselvén bűneinket, Megváltottál minket. Hallgass meg minket, Ó, Jézus, ó, Jézus! |
A napjainkban használatos Evangélikus Énekeskönyvben ez a korál a 188-as számot viseli, a prozódiailag kiváló változatlan -utolsóként idézett- szöveggel és a mindig állandó csodálatos dallamával, amely Nicolaus Decius (1485?-1546?) német szerzőnek egy ősi liturgikus ének (Agnus Dei) nyomán szerzett műve. Végezetül álljanak itt Dr. Káldy Zoltán püspök úr szavai, melyeket 1981 húsvétján vetett papírra az 1986-ban kiadott Evangélikus Énekeskönyv ajánlásában.
"Szeressétek a régi énekeket
is, melyeknek változatlan maradt a szövegük és dallamuk, és
amelyeket apáink és anyáink énekeltek.
Az ő hitük és Krisztus-szeretetük is benne lüktet ezekben,
és melegíti szíveinket."
Nagysimonyi, a 2003-as esztendőben | Szabó László |
Vissza - navigációs gombbal