Kapi Gyula: Nagypénteki ének

Zenei ráadásként adom közre Kapi Gyula motettáját, melynek címe: Nagypénteki ének. Szólamkottáit a dalárdás hagyaték-kották között találtam meg.

E férfikari kórusmű gerincét a Krisztus ártatlan bárány... kezdetű korál adja. A mű lassú bevezető szakaszának meglepő harmónia fűzései a huszadik századba hajló későromantika zenei atmoszféráját idézi, nehéz intonációs feladat elé állítva ezzel a Dalárda szólamait
Hogy a karnagy és a kórus miképpen oldotta meg ezt a feladatot?
Nem tudjuk. Az emlékezők közül ma már csak néhányan vannak akik egykoron hallották a dalárdát énekelni. A kottapapír a kórushangzást sajnos nem örökíti meg. Ezek a lapkották viszont még mindig magukon viselik a "dalos kezek nyomát" melyből arra következtethetünk, hogy nyilván jó pár alkalommal elhangozhatott ez a mű a Nagypéntek évenkénti elérkeztével bizonyítva azt, hogy a Dalárda természetesen az egyházi ünnepi alkalmak fényét is emelte énekével.

A kórusmű az általam választott negyedérték=60-as tempóban majdnem négy percig tart.

A Tenor I. szólam szövege:

Szomorú az én lelkem. Mind halálig mind halálig mind halálig.
_Krisztus ártatlan bárány, ki miértünk meghaltál.
_Nagy engedelmes voltál, a rettenetes kínban.
_Bűneinket viselvén minket megváltottál.
_Irgalmazz nékünk óh Jézus, óh Jézus!
Óh atyám ha lehet múljék el tőlem e pohár
mind az által ne úgy legyen mint én akarom
hanem amint te akarod.
_Krisztus ártatlan bárány, ki miértünk meghaltál.
_Nagy engedelmes voltál, a rettenetes kínban.
_Bűneinket viselvén minket megváltottál.
_Hallgass meg minket óh Jézus, óh Jézus!

Az idézett korál a Dunántúli Énekeskönyv rövidített kiadásában (Budapest 1958) a 174-es énekszámot viseli. A fenti szövegtartalommal majdnem teljesen megegyező, viszont prozódiailag hibátlan, kiváló átrendezésben az 1. és 2. verssel a következőképpen:

1. Krisztus, ártatlan bárány! Ki miértünk megholtál;
A keresztfa oltárán, Nagy engedelmes voltál.
Viselvén bűneinket, Megváltottál minket.
Irgalmazz nékünk, Ó, Jézus, ó, Jézus!

2. Krisztus, ártatlan bárány! Ki miértünk megholtál;
A keresztfa oltárán, Nagy engedelmes voltál.
Viselvén bűneinket, Megváltottál minket.
Hallgass meg minket, Ó, Jézus, ó, Jézus!

A napjainkban használatos Evangélikus Énekeskönyvben ez a korál a 188-as számot viseli, a prozódiailag kiváló változatlan -utolsóként idézett- szöveggel és a mindig állandó csodálatos dallamával, amely Nicolaus Decius (1485?-1546?) német szerzőnek egy ősi liturgikus ének (Agnus Dei) nyomán szerzett műve. Végezetül álljanak itt Dr. Káldy Zoltán püspök úr szavai, melyeket 1981 húsvétján vetett papírra az 1986-ban kiadott Evangélikus Énekeskönyv ajánlásában.

"Szeressétek a régi énekeket is, melyeknek változatlan maradt a szövegük és dallamuk, és amelyeket apáink és anyáink énekeltek.
Az ő hitük és Krisztus-szeretetük is benne lüktet ezekben, és melegíti szíveinket."