Szlama József polgármester úr
helytörténeti kutatásaiból

 

  Településünk írásos említése IV. Béla királyunk idejéből:

Falunk (Simonyi, Vassimonyi, Nagysimonyi) ősiségét bizonyítja a győri püspök alábbi oklevele, mely negyedik Béla királyunk uralkodásának második évében kelt. Ez oklevélben foglalt birtokperi ítélkezés tárgya két jobbágyteleknyi földterület, amely Simonyi (villa Symun) és a szomszédos Tokorcs (villa Tuchurch) között terül el. Az oklevelet Szlama József polgármester úr kutatta fel. Saját idejét, pénzét és fáradtságát nem kímélve elkészíttette az oklevél fényképét, valamint magyarra történő fordítását. Az oklevelet olvasható latinra, majd abból magyar nyelvre kellett átíratni. Az olvasható latinra történő átírás fellelhető volt a következő szakirodalomban:   URKUNDENBUCH DES BURGENLANDES   I. Band 174. oldal
A dokumentumokról egy A3-as fénymásolat készült, mely
        - felső harmadában a latin szöveg (mai betűkkel) olvashatóan gépelve található,
        - középső harmadában az eredeti oklevél fényképe látható,
        - alsó harmadában találjuk az oklevél (birtokperi ítélkezés) magyar fordítását.

Az oklevél eredeti nagyságú fényképe, külső oldala. (200x200 dpi, 2317x1225 pixel)
Az oklevél eredeti nagyságú fényképe, belső oldala. (200x200 dpi, 2318x1216 pixel)

Felkutatta, közreadja és a fordítást elkészíttette:     Szlama József polgármester, Nagysimonyi, 1999. év


Kelt az Úr 1237-ik évében, negyedik Béla, Magyarország híres királyának uralkodás idején, királyságának második évében.

 

AZ OKLEVÉL LATIN NYELVEN

  Nos Gregorius dei gracia episcopus Iauriensis significamus omnibus presentes litteras inspecturis, quod, cum nos auctoritate domini Bele regis illustris Hungarie in episcopatu nostro super causis terrarum cognoscerremus, wdornicia de villa Borost, quorum nomina Icol, Copou, Petur, Medue ac eorum comes Symeon de villa Syra et iobagiones eorum Bertolum et Endus, Alexandrum filium Laurencii coram nobis traxerunt in causam asserentes, cum terram eorum ad duo aratra sufficientem in villa Tuchurch per violenciam detinere, quam idem A(lexander) ad se asseruit iure hereditario pertinere. Nos autem auditis racionibus utriusque partis predicto A(lexandro) probacionem indiximus, ut terram eandem probaret suam esse hereditariam, qui termino per nos assignato testibus ydoneys et fidedignis eandem terram ad se iure hereditario pertinere probavit; dicti vero wdornicia et comes ac iobagiones eorundem in presencia nostra dixerunt, quod, si VI homines ex testibus supradictis prestarent sacramentum super eo, cuod sepedicta terra ad supradictum A(lexandrum) iure hereditario pertineat, ipsi a sua accione cessarent eandem terram eidem A(lexandro) quiete et pacifice possidendam relinquentes. Nos vero in eleccione ipsorum posuimus, quos ex testibus supradictis vellent prestare sacramentum. Ipsi vero elegerunt Marcellum fratrem predicti Laurencii, Oslu comitem, Mychaelem filium Chomos, abbatem Sancti Gothardi, Forcasium de villa Symun, Petrvm de villa Ionad, quibus nos terminum prefiximus, in quo in ecclesia sancti Mychaelis de Castro Ferreo prestarent iuramentum, ut eciam prestiterunt, sicut per litteras capituli sancti Mychaelis de Castro Ferreo et per pristaldum nostrum Elyam filium magistri Cepani ac per ipsos wdornicosa comitem et iobagiones intelleximus. Nos igitur volentibus supradictis wdornicisa comite et iobagionibus eorundem et asserentibus sepedictam terram ad supradictum A(lexandrum) iure hereditario pertinere eam exigente iusticia eidem A(lexandro) perpetuo adiudicavimus possidendam dictos wdornicosa in regali iudicio condempnantes pro eo, quod calumpniosam moverant accionem. Metas eciam per idem pristaldum nostrum, que terras supradictarum duarum villarum dividant, ne in posterum possit esse contencio inter eos, consenciente utraque et petente a nobis fecimus elevari. Et ut futuris temporibus lis sopita coram nobis iterum suscitari non possit, sepedicto A(lexandro) litteras presentes concessimus sigilli nostri munimine roboratas.
Datum anno domini Mo CCo XXXo VIIo regnante illustri rege Hungarie Bela quarto, regni eius secundo anno.

 

AZ OKLEVÉL MAGYAR NYELVEN

  Mi, Gergely, Isten kegyelméből győri püspök, tudatjuk mindazokkal, akik a jelen okiratot olvassák, hogy amidőn Béla urunk, Magyarország híres királyának nevében püspökségünk területén pirtokperekben ítélkezünk, a Boroszd falusi Ikol, Kopu, Petur és Medve udvarnokok, valamint Zsira falusi Simeon ispánjuk és jobbágyaik, Bertalan és Endus itélőszékünk elé állították Lőrinc fia Sándort, azt állítva, hogy ez utóbbi Tokorcs faluban két jobbágyteleknyi földjüket erőszakkal tartja birtokában, míg a nevezett Sándor azt állította, hogy a terület öröklés jogán őt illeti meg. Mi pedig mindkét fél érveinek meghallgatása után a fent nevezett Sándor számára bizonyítást rendeltünk el, nevezetesen annak bizonyítását, hogy a területet ő örökölte meg. A nevezett az előírt határidőre alkalmas és szavahihető tanúkkal bizonyította, hogy a terület öröklés jogcímén őt illeti. Ezek után az említett udvarnokok, valamint az ispán és jobbágyaik jelenlétünkben kijelentették, hogy amennyiben a fentebb említett tanúk közül hatan megesküsznek, hogy az említett terület örökség jogán a fent említett Sándort illeti meg, akkor ők a pertől elállnak, és hagyják, hogy Sándor a területet háborítatlanul és békésen birtokolja. Mi pedig az ő választásukra bíztuk, hogy a fentebb említett tanúk közül kik tegyenek esküt. Ők pedig kiválasztották Marcellust (Márkust), a fentebb említett Lőrinc testvérét, Oszlu ispánt, Csomós fia Mihályt, Szent Gothard apátját, a Simony(i) falusi Farkast, a Gyanó falusi Pétert, akiket mi is megidéztünk, hogy a vasvári Szent Mihály templomban tegyék le az esküt. Ezt ők meg is tették, amit arról a vasvári Szent Mihály templom káptalanjának leveléből, továbbá bírósági végrehajtónk, Kepán magiszter fia Éliás, valamint a szóban forgó udvarnokok, ispán és jobbágyok útján értesültünk. Mi tehát a fentebb említett udvarnokok, ispán és jobbágyaik hozzájárulásával ahhoz, hogy a többször említett terület a fentebb említett Sándort illeti öröklés jogán, a területet Sándornak örök birtokaként itéltük oda, az említett udvarnokokat pedig a király nevében hozott itélettel elmarasztaltuk azért, mert hamis váddal indítottak pert. Továbbá mindkét fél tudtával és kérésére, már említett bírósági végrehajtónk közreműködésével a fentebb említett két falu területének elválasztására szolgáló határjeleket emeltettünk. Abból a célból pedig, hogy a bírói székünk előtt lecsillapított perlekedést a jövőben ne lehessen újra felszítani, a többször említett Sándor részére kiadtuk a pecsétünkkel megerősített jelen okiratot.
Kelt az Úr 1237-ik évében, negyedik Béla, Magyarország híres királyának uralkodás idején, királyságának második évében.

 

E HTML OLDALT SZERKESZTETTE ÉS AZ ISMERTETŐT ÖSSZEÁLLÍTOTTA
Szabó László - Nagysimonyi, anno Domini 2009.