Előszó:   Lectori Salutem!

A
Nagysimonyi Evangélikus Férfidalkör

és a falu kulturális életének hozzá kapcsolódó
rövid története

Összeállította:  Szabó Tibor - Szabó László,  1999 - 2006.

Falusi népoktatás az 1945 előtti években

 Mindkét felekezeti iskolában két tagozat volt, 3 osztály az alsó és 3 osztály a felső tagozatban. A felső tagozat tanítója egyben az egyház kántortanítója.

Az evangélikus osztálytanító feladatai:

részlet Osztálytanítói Díjleveléből.[1.]

Az evangélikus kántortanító feladatai:

részlet Kántortanítói Hiványából.[2.]

Mint a fenti dokumentumrészletekben olvasható az evangélikus tanítók oktatáson kívüli feladatainak megfogalmazásakor hangsúlyosan szerepel a tanórán kívüli ifjúsági munka fontossága, az Evangélikus Ifjúsági Egyesületben valamint a belmissziói munkában történő aktív közreműködés igénye, "hogy hitében erős s erkölcsében tiszta nemzedéknek legyen majd átadható a gyülekezeti élet továbbépítő munkája.". [3.]
A Nagysimonyi Ev. Gyülekezet részéről tehát nyomatékosan szerepel az igény, hogy az osztálytanító és a kántortanító a lelkésszel együttműködjön az ifjúság keresztény hitre és életmódra való nevelésében, az egyszerű falusi ember erkölcsi-szellemi és kulturális felemelkedéséért.

Mód Aladár nagytiszteletű úr a Nagysimonyi Ev. Gyülekezet lelkésze a következő képpen emlékezik erről Nagysimonyiban 1951. március 15-én kelt Gyülekezettörténeti munkájában a hatodik és hetedik oldalakon amikor az első világháborút követő évekről szól. [3.]

Tehát 1923-ban alakult meg az Evangélikus Ifjúsági Egyesület, s ezen belül az Ifjúsági Dalkör, melynek van nőikara és férfikara is. Ebben az évben az evangélikus iskolában kettő, illetve szeptembertől három tanító működik:

Az ev. Dalárda megalapítása mindhárom tanító közös működésének idejére esik.

 Mivel a dalkört Ludván Sándor tanító úr vezeti ezért őt tartjuk a Dalárda alapító karnagyának. Ludván Sándor karnagy úr vezetése alatt a kezdeti sikerek folytán néhány év múlva az Ev. Ifj. Egylet Dalköre az 1920-as évek vége közeledtével Ev. Férfidalkörré fejlődik. A Dalárda népszerűségét jellemzi az a tény, hogy az énekesek közt nem csak kizárólag evangélikusokat lehet találni.

Gyűjtésből befolyt anyagi javak saját zászló és egyensapkák készítésének költségeit fedezik. A gyűjtés és zászlókészítés konkrét időpontjára utaló írásos adat nem került elő, de ennek legvalószínűbb ideje az 1928-29-30-31-es évekre tehető.

A múlt üzenete a jelenkornak:
Ökumenikus tanulság, hogy az evangélikus dalárda részére adakozók között szép számmal akadtak római katolikusok és izraelita hitvallású emberek is. Nem csak magánszemélyek adakoztak, mert a nevek között jónéhány egyletet is találunk.

A zászlórúd két részből áll. Felső és alsó felét menettel ellátott fémrész fogja össze, ami szükség esetén szétcsavarható. A felső fél nem hengeres, hanem nyolcszögletes kiképzésű, ez biztosítja a koronás címerek síkokban való felfekvését. Ennek megfelelően a címerek nyolc egymás mellett lévő oszlopban takarják a zászlórúd felső felét. A rúd felső fa végződése szintén nyolcszögletes kiszélesedő kiképzésű, e fölött pedig egy fém foglalatban felül a lyra zárja. A lyra alatti kiszélesedő részen a kiemelt helyen ma már csak három címer látható, balról jobbra haladva a következő nevekkel:

A zászló rúdján található címerekben megörökített nevek a lobogótartó fémrúdtól elindulva a következők:

(A táblázatban olvasható nevek lejegyzése és azok oszloponkénti elrendezése pontosan megegyezik a zászlórúdon olvashatókkal.)
Ismételten jelzi a Dalárda népszerűségét és sikereit, hogy a legkülönbözőbb társadalmi- és anyagi helyzetű emberek körében talál támogatókra.

A szombathelyi énekkarok adakozása mind Ludván Sándor karnagy úr kiterjedt személyes kapcsolataira utalnak. Mint basszus II. szólaménekes, a szombathelyi MÁV Haladás Dalkör aktív tagja. Írásos emlékek őrzik, hogy 1929-ben ő is résztvevője a MÁV Haladás Dalkör híres Olasz körútjának
-Róma, Nápoly, Pompei, stb- április 25-től május 14-ig.[11.]

Az Evangélikus Ifjúsági Egyesület Ifjúsági Dalkör Dalárdájának alapítója és elnöke nagytiszteletű Mód Aladár lelkész úr   1915. május 30-tól[3.] nyugdíjba vonulásáig 1951. dec. 23-ig [6.] volt a Nagysimonyi Evangélikus Gyülekezet lelkipásztora.

Az Evangélikus Ifjúsági Egyesület Ifjúsági Dalkör Dalárdájának alapító kántortanítója Ludván János kántortanító úr   "kinek 38 évi kiváló szolgálata elismeréséül D.Kapi Béla püspök az igazgatói címet adományozta s neki ez a kitüntetés 1925. március 22-én tartott közgyülésen ünnepélyes keretek között adatott át."[3.] Az ev. kántortanítói állást 1888. év november 9. napjától ő tölti be Nagysimonyiban.[7.] 1927. július 17-én vonul nyugdíjba s őt ezen állásban fia Ludván Sándor követi.[3.]

A Dalárda alapító karnagya s egyben a Dalárda első sikereinek karnagya Ludván Sándor kántortanító-karnagy úr.   1923. szeptember 1-től 1924. április 1-ig helyettes tanító,[5.] 1924. április 1-től 1924. július 6-ig beosztott állami tanító,[5.] 1924. július 6-tól osztálytanító, majd édesapja 1927-es nyugdíjba vonulásával a gyülekezet őt választja kántortanítóvá. 1932. novemberében Celldömölkre távozik, D.Kapi Bélax. püspök igazgatóvá nevezi ki.[3.]

Az 1932-ben megüresedett osztálytanítói állásra a gyülekezet 1932. dec. 18-án Hajas Sándort, a Rád községből (Pest megye) ide pályázó -Nagysimonyi származású- tanítót választja meg, [9.] aki 1933. január hónap folyamán lép állásba Nagysimonyiban.

Szabó Aladár kántortanító az államosítás után is ellátja kántori teendőit, melyről 1951-ben betegség következtében csaknem húsz esztendei szolgálat után mond le. Kántortanítói megválasztása után Ludván Sándor kollégájától átvéve a feladatokat, a kántortanítói teendők ellátása mellett Szabó Aladár nemcsak a Nagysimonyi Dalárdát vezeti, hanem énekel a Celldömölki MÁV Vasutasok Köre Ludván Sándor által vezetett Dalárdájában is.

MÁV_Dalárda01,      MÁV_Dalárda02,      MÁV_Dalárda03,

A tanítók az iskolai és a gyülekezeti munka mellett tágabb értelemben vett közművelődési feladatokat is elláttak. Minden hónapban egy alkalommal úgynevezett népművelési előadásokat tartottak, ahol irodalmi művek, prózák és versek hangzottak el, valamint szerepelt énekkar is. A falu kulturális és közösségi életét pezsgésben tartotta az is, hogy a különböző egyesületek adandó alkalmakkor rendszeresen bálokat szerveztek, ezen kívül színdarabokat, úgynevezett népszínműveket is adtak elő.

Ilyen egyesületek voltak például a következők:

A Tűzoltó Egyesület évről-évre szüreti felvonulást, szüreti mulatságot, bált szervezett. Korabeli fényképfelvételek tanúsítják, hogy tánctanfolyamok, varrótanfolyam, sőt szövőtanfolyam is volt a faluban.
Színdarabokkal az iskolás gyermekek is rendszeresen szerepeltek. Évente legalább 2-3 népszínmű került előadásra a faluban. Tizen- és huszonéves fiatalokat látunk az Érik a búzakalász című darab kapcsán 1931-ből, ahol az eredeti feljegyzés szerint: "A nagysimonyi diák-műkedvelők" adják elő a darabot Ludván Sándor tanító úr rendezésében. A darabok betanítója egyben a darabok színpadi rendezője is a tanító volt. A betanító-rendezők között azonban nem csak a tanítók neveit olvashatjuk, de a közművelődés fenntartó erői, falunk kulturális életének munkásai a tanítók voltak. A színdarabok felvonásai között sem unatkozott a közönség, mert ekkor szavalatok és dalok hangzottak el. A szereplők döntő többsége evangélikus, de lehet találni katolikusokat is. Természetesen a katolikus ifjúság is adott elő színdarabot, melynek fennmaradt emléke egy szép meghívó, amely "kívül címzett urat és becses családját" 1934. szeptember 16-án (vasárnap) este 7 órakor, a Vadászy-féle vendéglőben tartandó színelőadással egybekötött zártkörű táncmulatságra szólítja. [12.]
Ez alkalommal Szigligeti Ede: A szökött katona című 3 felvonásos népszínműve került előadásra. A fényképek tanúsága szerint a színdarabokban nem csak az ifjak és legifjabbak szerepeltek, sok arcot találunk a mindenkori közép korosztályból is. Így érzékelhető a két világháború közötti korszak kulturális életének közösségformáló, összetartozást erősítő és megtartó ereje. Az előadások helyszíne a falu akkori kultúrháza színpaddal és nézőtérrel, amely a mai kultúrház helyén állt egykor.
Ünnepi alkalmakkor, például március 15-én mindig szerepelt az iskolai énekkar, az ünnepélyeken szavalatok is elhangzottak. Iskolai keretek között minden évben megemlékeztek az anyák napjáról. Madarak és fák napján az iskolások a Ság-hegyen, vagy a Hercsegen, a Sitkei erdőben tartottak kirándulást és megemlékezést. Hősök napján (május utolsó vasárnapján) a temető melletti első világháborús emlékműnél volt megemlékezés. Halottak napján (november 2-án) a falu apraja s nagyja részt vett a Hadifogoly-temetőben évente rendezett nagyszabású nemzetközi emlékünnepségeken. E megemlékezések aktív résztvevői voltak. Az iskolás gyermekek a sírokon gyertyákat gyújtottak, szavaltak, a Dalárda ezeken a megemlékezéseken mindig közreműködött. Ez azért is természetes volt, mert a két világháború között a Hadifogoly-temetőt Nagysimonyi község gondozta, ugyanis a Hadifogolytábor egykori területe részben, a ma is meglévő temető pedig teljes egészében Nagysimonyi községhez tartozó területen fekszik.

Színdarabokról fennmaradt fényképek közül

Az első írásos emlék a Dalárda 10 éves fennállásának megünnepléséről, a 10 éves évfordulóról
(1933. október 15.)
maradt fenn a meghívóval, valamint a Dalárda akkori tagjainak fényképével. A lelkésszel és a karnaggyal együtt 41 fős a csoport.
Háttérben az ev. lelkészlak épülete.

Fotó: Mesterházy Gyula, fényképész
A fényképen szereplők azonosításában Szalay Sándor egykori dalárdista felesége Somlai Irma, valamint Tóth Ferenc segített. Tudomásuk szerint a fényképen láthatók között élő ember már sajnos nincs. (1999. év október) A fényképen látható dalárdisták névlistáját Németh Károlyné született Hegyi Ilona segítségével sikerült teljessé tenni 2004. év májusában.

Az 1933-ból fennmaradt meghívó 3 oldala Meghívó1, Meghívó2,  Meghívó3, hű tükre az akkori kor magyar szellemének és nyelvének. A meghívó második oldalának Meghívó2 alján a 3. műsorszámként elhangzott Horváth Ákos dr.: Népdalegyveleg című műve eredeti partitúrájának a két oldala tekinthető meg a Népdale1 és Népdale2 képeken. A Népdale3 képen a Népdalegyveleg Megkondult a kecskeméti... című első dalának kézzel másolt Tenor I. és II. szólamkottája látható. Egyéb eszköz nem lévén ugyanis a szólamkottákat kézzel kellett másolni.

A fennmaradt műsorlapon aláhúzással utólagosan ki van emelve:

-Az ünnepély második részének nyitásán a Nagysimonyi Ev. Férfidalkör énekli, Gaál Ferenc: Balatoni nóták című művét Szabó Aladár karnagy vezetésével.

-Az ünnepély zárásaként pedig a Celldömölki Vasutasok Dalárdája szerepel Ludván Sándor karnagy vezényletével, aki egykoron a Nagysimonyi Dalárda alapító karnagya.

Ez alkalommal készült a fénykép Szombathelyen.

A Dalárda szereplését hangfelvétel sajnos nem örökítette meg az utókornak, de ekkor a fellépést egyenes adásban közvetítette a rádió.
  Erről olvashatjuk az eredeti feljegyzést a fénykép hátoldalán:

Nyáron, aratás időszakában a próbák gyakran éjfél utánig is elhúzódtak, ugyanis a dalárdisták este munkából jövet egyenest a próbára jöttek, a kaszákat pedig az iskola falához támasztották. Egyéb másolóeszköz nem lévén a műveket kézírással sokszorosították. A kórustagok igényelték a szólamkottákat, mert kottát ismerő emberek voltak. Akkoriban a kántortanító ugyanis kottaolvasó embereket nevelt.

Nemcsak a férfikaroknál szokásos három szólamra (tenor, bariton, basszus) írt műveket szólaltatták meg, hanem ha a kórusmű úgy kívánta, akkor a Dalárda négy szólamra:

A fennmaradt kották pedig arról tanúskodnak, hogy a kórusművek döntő többsége négyszólamú megszólaltatást igényelt.

Szólambeosztás eredeti feljegyzés szerint:                       

Összesen 28 fő. A szólambeosztás kézzel írott eredetije SzólamT és SzólamB képeken látható.

A fennmaradt, kézzel sokszorosított kották közül való a következő négyszólamú kottapélda.
Szólamkottái KeseregT és KeseregB képeken láthatók. Címe: Kesereg a holló. Szerzője nem került feljegyzésre a kézzel másolt szólamkottákra.

Az egyensapka

Fotó: Hetényi László, fényképész

Mint ahogy Mód Aladár nagytiszteletű úr írja:

"a kitűzött célt szem előtt tartva fejtette ki evangéliumi szellemű tevékeny munkáját évről évre az egyesület s vett részt gyülekezeti és egyháztársadalmi életünk minden nevezetesebb mozzanatában, szerepelvén énekkaraival a vallásos esteken, ünnepnapokon, hazafias ünnepek alkalmával s temetéseken, 1945 tavaszáig." [3.] a fennmaradt emlékek, kották és fényképek mind erről tanúskodnak.

Kapi Gyula: Nagypénteki ének című motettájának szólamkottái azt bizonyítják, hogy a Dalárda az egyházi ünnepi alkalmak fényét is emelte énekével, s ez évről évre bizonyosan így volt.

Ha a dalárdisták családtagjai, rokonsága közül valaki elhunyt, temetésnél a sírbatételkor Egressy Béni: Mért oly borus... című háromszólamú gyászdalát énekelték.

Fotó: Mesterházy Gyula, fényképész
Dalárdisták a temetési menet élén, 1939. szeptember 30-án, Szabó László nyug. ev. tanító temetésén.

Egressy Béni: Mért oly borus...

A Himnusz kézzel sokszorosított szólamkottái ( HimnuszT,  HimnuszB) bizonyítják, hogy a dalárdában akkoron bizony lehettek hangi adottságok.
A lejegyzés hangneme esz-dúr, az I.Tenor legmagasabb hangja egyvonalas ász.
A dalárda a művet 4 szólamú férfikari átiratban énekelte.

Sem a kántortanítói munkakört betöltő karnagynak, sem a dalkör más tagjainak munkájáért, szerepléseiért anyagi juttatás nem járt, ezért a kulturális tevékenységért soha senkitől, semmiféle anyagi ellenszolgáltatást nem kaptak.

A karnagyi körsíp

A fennmaradt fényképek közül való a következő, amely a Nagysimonyi község közigazgatási területén fekvő első világháborús hadifogoly-temetőben rendezett kegyeleti megemlékezés alkalmával készült, vélhetően valamikor az 1930-as években.
Háttérben kissé balra a központi emlékmű, körben pedig a nemzetek lobogói látszanak,

és a fotó hátoldalán az ajánlás:

A Cseren telepített majd később lebontott egykori I. világháborús hadifogolytábor, és a ma is meglévő temető teljes egészében Nagysimonyi községhez tartozó földterületen fekszik.

"A két világháború között Nagysimonyi község gondozta a temetőt mint történelmi emlékhelyet. Minden évben halottak napján (november 2-án) emlékünnepélyt tartottak a központi emlékműnél, ahol megemlékeztek a világháború áldozatairól, az idegen földben nyugvó magyar katonákról is. Az egyes nemzetek sírparcelláin lévő emlékműveknél követségi kiküldöttek helyezték el nemzetük nevében a kegyelet koszorúit."[10.]

A hadifogoly-temető gondnoka Földesi Endre lakatos édesapja, Földesi Lajos volt. (Földesi Lajos fia, ifj. Földesi Lajos egyébként egykori dalárdista az I. basszus szólamban.)

Egyik ilyen, a fogolytábor temetőjében rendezett kegyeleti megemlékezésről szólva a Dalárda karnagya, Szabó Aladár kántortanító a következőt mesélte:

E rövid kis történet okot ad elgondolkodni! Egy "falusi" dalárda fellépéséhez külön is gratulál az a külügyminiszter, aki Olaszországot, a legkiválóbb férfikarok, a zene és az egyetemes dalkultúra hazáját képviseli itt, Magyarországon.

Szabó Aladár kántortanító-karnagy vezetésével a Dalárda a közelgő háborúig működött, ugyanis a lelkes dalárdisták a frontra mentek.

Az 1950-es évek elején Szabó Aladár karnagy a dalkört újraszervezte. Erre az időre az akkori dalárdista Ködös Endre ált. isk. igazgató a következő képpen emlékezik:

A lapkották, melyek ebből az időből maradtak fenn, mind a kórusirodalom gyöngyszemei:

A Dalárdával kapcsolatos legutolsó írásos emlék 1955. március 31-én kelt, amely bizonyító erővel szól a háború után újraszervezett dalkör működéséről.

A temetéseken még évek múlva is felhangzott a "Mért oly borús...", a jól ismert dallamok még sokáig több szólamban csendültek,
amikor a szőlőhegyen a dalárdisták összejöttek.
"Csakúgy zengett a hegy!" - idézik éneküket a fiatalabb emlékezők.

Információ források

Írott források:

Szóbeli információk:

A kiinduló alapmunkát összeállította:
Szabó Aladár kántortanító-karnagy idősebb fia, Szabó Tibor. Nagysimonyi, 1999. október 15.
Megjelent: NAGYSIMONYI 2000 című Millenniumi Helytörténeti Kiadványban az 50-56. oldalakon.

Az alapmunkát a megjelölt információ forrásoknak megfelelően átdolgozta-kibővítette, a fennmaradt emlékek alapján további kiegészítésekkel kép- és hanganyag-mellékletekkel ellátta, a computer-technikai munkákat elvégezte Szabó Aladár kántortanító-karnagy legidősebb unokája: Szabó László.

A kibővítés alatt álló dokumentumból néhány kottamelléklettel, egy kinyomtatott példány a 2003. év július 19-i falunapi kiállításon lett kiállítva a Dalárda zászlajával együtt. Az eredeti zászlóról a fotók itt készültek. A háború (1944-45) után ezen alkalommal került először bemutatásra a Dalárda eredeti zászlaja, melyet Szabó Aladár kántortanító-karnagy és utódai őriztek meg. Mivel a lobogó anyagának állapota nem tette lehetővé az eredményes restaurálást, ezért a 2003. év folyamán Szlama József polgármester úr elkészíttette az eredeti lobogó hű másolatát, amely a Nagysimonyi Polgármesteri Hivatal üléstermében tekinthető meg.

Nagysimonyi, 2006. év január 26.

Nagysimonyi, 2016. január 16.             Verziószám:   6.0

Az eredeti lobogó másolata.

A dokumentumban előforduló automatikus végjegyzetek jegyzéke
(Megegyezik az 'Írott források' cím alatt felsoroltakkal.)