A tanítók az iskolai és a gyülekezeti munka mellett tágabb értelemben vett közművelődési feladatokat is elláttak. Minden hónapban egy alkalommal úgynevezett népművelési előadásokat tartottak, ahol irodalmi művek, prózák és versek hangzottak el, valamint szerepelt énekkar is. A falu kulturális és közösségi életét pezsgésben tartotta az is, hogy a különböző egyesületek adandó alkalmakkor rendszeresen bálokat szerveztek, ezen kívül színdarabokat, úgynevezett népszínműveket is adtak elő.

Ilyen egyesületek voltak például a következők:

Ismert, hogy 1924-ben a Polgári Olvasókör kezdeményezi az I. Világháborús emlékmű felállítását. A Tűzoltó Egyesület évről-évre szüreti felvonulást, szüreti mulatságot, bált szervezett. Korabeli fényképfelvételek tanúsítják, hogy a két világháború közti időszakban tánctanfolyam, varrótanfolyam, szövőtanfolyam és főzőtanfolyam is volt. Az 1939. év telén pedig három hónapos Ezüstkalászos Gazdatanfolyam zajlott a faluban.

Színdarabokkal az iskolás gyermekek is rendszeresen szerepeltek. Évente legalább 2-3 népszínmű került előadásra a faluban. Tizen- és huszonéves fiatalokat látunk az "Érik a búzakalász" című darab kapcsán 1931-ből, ahol az eredeti feljegyzés szerint: “A nagysimonyi diák-műkedvelők” adják elő a darabot Ludván Sándor tanító úr rendezésében. A darabok betanítója egyben a darabok színpadi rendezője is a tanító volt. A betanító-rendezők között azonban nem csak a tanítók neveit olvashatjuk, de a közművelődés fenntartó erői, falunk kulturális életének munkásai a tanítók voltak. A színdarabok felvonásai között sem unatkozott a közönség, mert ekkor szavalatok és dalok hangzottak el. A szereplők döntő többsége evangélikus, de lehet találni katolikusokat is. Természetesen a katolikus ifjúság is adott elő színdarabot, melynek fennmaradt emléke egy szép meghívó, amely “kívül címzett urat és becses családját” 1934. szeptember 16-án (vasárnap) este 7 órakor, a Vadászy-féle vendéglőben tartandó színelőadással egybekötött zártkörű táncmulatságra szólítja. Ez alkalommal Szigligeti Ede: A szökött katona című 3 felvonásos népszínműve került előadásra.

A fényképek tanúsága szerint a színdarabokban nem csak az ifjak és legifjabbak szerepeltek, sok arcot találunk a mindenkori közép korosztályból is. Így érzékelhető a két világháború közötti korszak kulturális életének közösségformáló, összetartozást erősítő és megtartó ereje. Az előadások helyszíne a falu akkori kultúrháza színpaddal és nézőtérrel, amely a mai kultúrház helyén állt egykor.

Akik ebben segítségére voltak:

    -Jánosa Gyula, Dunakeszi - Nagysimonyi.
    -Ködös Endre, nyug. ált. isk. igazgató, Nagysimonyi.
    -Ködös Endre Levente, ált. isk. tanár, Dorog.
    -Ludván Éva, Ludván Sándor kántortanító-karnagy leánya, Basel.
    -Dr. Mesterházy Zsuzsanna, háziorvos Nagysimonyi.
    -Nagy Ferenc, helytörténet-kutató, Nagysimonyi.
    -Németh Károlyné, (született: Hegyi Ilona) Hegyi Sándor egykori dalárdista leánya, Nagysimonyi.
    -Ovády Sándor, az Ovády és Hettyey nemesi családok történetének kutatója, Nagysimonyi.
    -Szalay Sándorné, (született: Somlai Irma) Szalay Sándor egykori dalárdista felesége, Nagysimonyi.
    -Szlama József, nyug. polgármester, helytörténet-kutató Nagysimonyi.

Külön köszönetemet fejezem ki néhai Szalay Sándorné, valamint néhai Németh Károlyné részére a szóbeli információkért, önzetlen segítségükért.
A fényképeken látható szereplők, nélkülük ma már csak névtelen arcok lennének, s Nagysimonyi kultúrtörténetének e szép darabját is
a végleges feledés ködébe borította volna a tovatűnt idő.

Nagysimonyi, 2014. január 26.

Verziószám: 2.3